Gondolatkarantén

Az az igazság, hogy a végtelen szex ígérete nem is olyan könnyen visszutasítható, mint azt gondolnánk. Nekem még a Matrix kapcsán is eszembe jutott néha, hogy ha Neo a másik pirulát választja, és marad informatikus, élete végéig jól élhetett volna a piros ruhás nő seggét csapkodva. És hol volt még akkor a covid, ami ugye mindent felértékel, ami online…

De félre a tréfával, mert ez egy komoly téma, hiszen Huxley már 1932-ben megírta, és ha valaki ilyen régen megírt valamit, akkor annak komolynak kell lennie! Hát, nekem már a könyv sem volt átütő és ugyanez volt az érzésem a sorozattal is. Elmegy, megnézed, jó az alap, aztán az egészből valami olyasmi lesz, ami már nem is olyan jó, egy kicsit (nagyon) szájbarágós, de semmit sem ad. Nem megoldásul, de még gondolkodni valónak sem nagyon. A nagyon jó díszletben hülye ruhás emberek szexelnek naphosszat, hogy aztán a kevésbé hülye ruhás emberek emiatt egyre idegesebbek legyenek és kitörjön a botrány.

Aki nem olvasta a könyvet, annak egy kis összefoglaló: Új-Londonban élnek a lombikban létrehozott szuperemberek, akiket egy titokzatos mindent tudó entitás, Indra irányít. Mindenki összekapcsolódik a másikkal. Bűn a kötődés minden formája, nincs magántulajdon, nincs monogámia, nincs privát szféra. Kicsit olyan, mint egy végtelenített Big Brother ház, azzal a különbséggel, hogy itt nem titokban, hanem nyíltan kell dugni, különben bünti lesz és még többet kell majd szexelni. Persze nincs tökéletes kommuniuzmus, hiszen a felsőbb kasztok – Alfa plusz, Alfa, Béta plusz, Béta- szórakoztatásának ára van, amit az alsóbb kasztok-gamma, delta, epszilon- fizetnek meg. Már itt nem értem, ha Indra olyan okos, akkor miért nem jött rá, hogy ha az alja népnek semmit sem enged, előbb-utóbb kiborul a bili. Legalább vasárnaponként járt volna egy marék jobb minőségű drog, meg egy jó kis orgia. Alaphiba.

A burkon kívül terül el a „külvilág”. Ez annyira sejtelmes, hogy semmit nem is tudunk róla. Valamilyen világégés volt, de akármerre néz az ember, buja legelőket és végtelen óceánt lát, szóval a szörnyűségfaktor némileg gyengül. Ebben a külvilágban helyezkedik el a Savage land, ahol a kíváncsiskodó turisták bepillantást nyerhetnek elődeik rettenetes életébe. Ez egy amolyan katasztrófa Disney park és kb. annyi a köze a valósághoz, mint a Váci utcai bazársornak a magyar kézműves iparhoz.

 Jól is van ez így, más kérdés, hogy a kedves néző sem tud meg ennél többet a külvilágról. Ami azért nem annyira jó, mert lehet, hogy a szómával (ez az általánosan használt drog MINDENRE) lefojtott szexrobot lét nem annyira fasza egy életen keresztül, de ha a másik választásod az, hogy egy ideges tekintetű némber parancsára lövöldöznek halomra a fennkölt szabadság érdekében, nekem legalább annyira nem vonzó.

A szereplő gárda nagyjából elmegy, de ebből kiemelkedik Harry Lloyd, aki a ranglétrán lassan, majd egyre gyorsabban felfelé kúszó Bernard Marxot alakítja. Talán karakternek is ő a legérdekesebb, a többiek valójában egy szűk tartományon belül mozognak. Ott van még az anál, orál, gruppen, vad, odaadó, érzelmes, gépies, gyors szexre mindig kapható Béta Plus fuckbody Lenina Crowne, akit Jessica Brown Findlay alakít, hatalmas buzgalommal. A helyét nem találó barbárunkat Alden Ehrenreich játssza, de ő a stábban is ugyanúgy keresi a helyét, mint Új – London társadalmában. A Társadalomból kilépett renegát szerepében kapott még pár percet a felismerhetetlen Demi Moore. Talán ennyi.

Majd minden részben van azért izgalomra, feszültségre okot adó pár perc, az elején még bíztam benne, hogy Lenina legjobb barátnője, az egzotikus nevű Kylie Bunbury is kap valami komolyabb erotikus jelenetet, de az idő előrehaladtával erről is lemondtam.

Összességében azért csak akkor ajánlom megtekintésre a sorozatot, ha épp két hetes karanténban vagy és két gyógyszer közt nem tudsz mást csinálni, mint hogy az érdekesebb című sorozatokkal próbálod elütni az időt.