Gondolatkarantén

Már hiszek, mondta Neo Morpheusnk és lezuhant a tetőről

Örökkévalók
Kisiklás, vagy ez már bőven a lejtő közepe?

Képregény, és ezen belül is Marvel rajongóként a végletekig elfogult vagyok mindennel, ami a Stan Lee-Jack Kirby féle műhelyből érkezik, épp ezért vagyok nehéz helyzetben, amikor erről a filmről kell mondani valamit. Tudom, sokak szerint nem is kellene, de olyan friss az élmény, hogy nem bírom kihagyniJ

Ez rossz. Gondolkodtam rajta, hogy „nem jó”, de annál lejjebb van egy polccal. Ha 2011-ben így indul útjára a Marvel film folyam, most méltán beszélhetnénk egy évtizedes bukásról. De hogy lett ez ilyen szar, ha végre megérkezett az Oscar- díjas rendező Chloé Zhao (Nomádok Földjén), egy csomó ’A’ listás hollywoody nagyágyú és ráköltöttek egy tonnányi pénzt?!

A szereplőgárda

A Vállalhatatlan, a Rossz és az Alignézhető címért indultak harcba résztvevőink. Angelina Jolie (Théné), Salma Hayek (Ajak) és a kis Lia McHugh (Sprite, ami a magyarban a Szipor nevet kapta, teatyaúristen) egyértelműen az első kategóriába tartozik. Kit Haringtonnak (Sersi pasija Dane Whitman) annyira kevés játékidő jutott, hogy a következő részben felküzdheti magát átlagosra. Oda, ahova a többiek nagy része tartozik, a semmitmondó, sehova nem tartó, érdektelen karakterek halmazába. Random képességek, bőrszín és méret, nulla fejlődés a sok ezer év alatt, nem egy vágyott szerep ez, de nem gondolom, hogy a színészekkel lenne a baj, inkább a sztori és a rendezés nem adott lehetőséget a kibontakozásra. A nagy nihilben kifejezetten üdítő kivételt képez Kingo, akit a pakisztáni-amerikai stand-up komikus Kumail Ali Nanjiani alakít. Persze könnyű annak, akinek írnak is pár poént, meg kap saját tíz percet, hogy bohóckodhasson azzal, hogy örökkévalóként 100 évnyi bollywoody sztársága alatt eljátszotta az ükapját, a dédapját, a nagyapját, az apját, és természetesen majd a fia is saját maga lesz. Sajnos nem hagyhatom ki Brian Tyree Henryt (Phastos), a túlsúlyos, fekete, meleg szuperhőst, aki Chicagoban él a férjével és örökbefogadott fiával. Nekem nincs bajom sem az LMBTQ-val, sem a BLM-mel, sem a szivárvány hadtestnek összerakott UFO csapattal, de nem sok ez egy kicsit? Szerintem kontraproduktív és pont azoknak lesz egy hivatkozsi pont, akik viszont a felsoroltak közül egyiket sem szeretnék látni a vásznon. Tíz év alatt a legerotikusabb rész az volt, amikor Amerika Kapitány lassúzott a plátói szerelmével, most meg azt kell néznem, ahogy két szőrös faszi csókolgatja egymást az ajtóban állva.eternals-newbutton-1634057758184.jpg

A látvány és a díszletek

Komolyan nem hiszem el, hogy mindig, minden filmben ugyanolyanok a szörnyek (Deviánsok, mindegy hogy hívjuk őket), ugyanúgy mozognak, ugyanolyan a hangjuk és ugyanúgy szeretnék fölzabálni az ellent! Ezt már láttuk. Az MCU-ban eddig az volt a jó, hogy a képregényhez képest a jelmezek inkább visszafogottabbak voltak, ha lehet ilyet mondani, akkor praktikusabbak. Egy szuperhős jelmez nem lehet igazán jó, mert ha egy kicsit is komolyan vesszük, akkor nem tudunk nem nevetni a feszülős sztreccs ruhákon, meg a hülye köpenyeken. De ha jó a sztori, ha jók a szereplők, ha van ritmusa a filmnek, akkor ezek inkább hozzáadnak, nem pedig elvesznek. Egy Vasember ruháért meg amúgy fizetnék is természetesen:)

Ezzel szemben az Örökkévalók ruhatervezője valami olyan földöntúli cuccba bújtatta kedvenceit, ami inkább tűnik egy 100 % poliészter hátizsákból kimetszett maradéknak, mint hősruhának. Nem hozzátett a jelenethez, hanem kifejezetten kellemetlen volt, amikor az emberiség megmentői elvegyültek a nép között, de magukon felejtették a munkaruhát és úgy próbáltak meg lazán viselkedni. Nem ment.

Természetesen voltak látványos jelenetek, illetve az égiek ábrázolása nekem kifejezetten tetszett, de 157 perc alatt ez soványka.

A sztori és rendezés

Eufemizmus, ha azt mondom, hogy többre érdemes a sztori. Bármennyire is hosszú a két és fél órás játékidő, ezt akkor is nehéz lett volna elmesélni, ha nincsenek benne a felesleges ballasztok. Ilyen zárvány volt például a Phastos chicagoi életét bemutató pár perc, illetve Kingo sztárságára szánt jelenetek, vagy Gilgamesh és Théné házában elköltött ebéd közben elsütött rettenetes poénok áradata. Nyerhettünk volna bő húsz percet, hogy előbb mehessek ki pisilni, vagy AKÁR jobban megágyazhattak volna annak, hogy mi ez az egész katyvasz a bolygókat gyurmázó égiekkel, meg a Skynet legjobb napjait idéző robotgyáraikkal. Hogy Chloé Zhaonak mennyire volt megkötve a keze, vagy mennyire volt alkalmas ő erre a feladatra, mennyire érezte magáénak azt kívülről nem tudjuk megállapítani, és a „mi lett volna ha” kérdésekre felesleges időt szánni.

Összegzésül az elmondható, hogy a sok-sok össze nem illő puzzle darabka végül nem adta ki a Nagy Egészet, mi meg itt maradtunk Angelina Jolie pár szál fehér hajával és remegő szájszélével, Salma Hayek kisbolygó méretű melleivel, Kit Harington seggén feszülő szövetnadrággal, a Hatszemű Robotistennel és egy csomó megválaszolatlan kérdéssel. Innen nehéz lesz nyerni, de én továbbra is szurkolok!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatkaranten.blog.hu/api/trackback/id/tr716745724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Gondolatkarantén

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása