A Messiás jelenleg a legnagyobb BOOM or BUST sorozat a Netflix kínálatában, de az én látókörömben mindenképpen. Kifejezetten szeretem az olyan film, vagy sorozat élményeket, amik a semmiből jönnek. Az vesse rám az első követ, aki már hónapok óta várja a Messiás bemutatóját! Van ilyen? Biztosan, de én még csak nem is hallottam róla, sőt, a „milyen sorozatok jönnek 2021-ben” listákban sem találkoztam vele, ami akár az én hibám is lehet, de nagy hírverést azért nem csaptak körülötte. A lényeg, hogy elvárások és prekoncepciók nélkül álltam neki az első epizódnak és mondhatom, hogy rég nem látott erővel szippantott be a hipszter Jézus története.

Mivel még csak az első öt részen vagyok túl, spoilerkockázat nélkül mondhatom, hogy az egész évad arról fog szólni, hogy al-Masih (akit a vicces nevű Mehdi Dehbi alakít) vajon tényleg a megváltó második eljövetele, vagy egy ordenáré nagy átverés az egész, és a vallási piramisjáték végén valami banális magyarázattal kenik el a megoldást. És éppen ez az a folyamatosan feszítő kérdés, ami nem hagy nyugodni. Nehezen hiszem el, hogy egy ennyire erős kezdés után fenn tudják tartani a színvonalat és az évad / sorozat végén ne arról beszéljünk majd, hogy BÁRMILYEN befejezés jobb lett volna ahelyett ami megvalósult. Láttunk már ilyet.

De én akkor is örülök a tavasznak, hogy ha nagyon jól tudom, hogy egyszer majd újra tél lesz, így azt ajánlom, hogy addig nézzük felhőtlen örömmel a Messiást, amíg lehet. Aztán ki tudja, lehet hogy a végén bekerül a „Valaha volt 10 legjobb sorozat” válogatásba!

Az alap megvan hozzá. A szomorú szemű csodatévő ember, a saját démonaival küzdő fiatal-csinos, de felkészült CIA ügynök Eva Gellner (Michelle Monaghan) személyében, és a „Fény van benned” mondattal felértékelt palesztin menekült kölyök Jibril (Sayyid El Alami). Szokás szerint van egy kőkemény rendőrünk Aviram (Tomer Sisley), aki szokás szerint az alkohollal, egy ex szupermodell kinézetű jogosan ideges feleséggel, a génlottón nyertes cukorfalat kislánnyal és a múltban elkövetett rémtetteivel hadakozik, miközben a nyers de igazságos főnöke éppen felfüggeszti. Igen, itt érezhetően kicsit túltolták a sablonkönyv használatát és legalább a „pisztoly és igazolvány leadása” jelenet 1000. megnézését megspórolhatták volna. Nálam ez még belefér.

Érdekes szálnak ígérkezik a hitében megerősödött lelkész, Félix (John Ortiz) további sorsa, aki a család-hivatás válaszút előtt állva egyértelműen Istenre szavazott. Izgalmas kérdés, hogy van-e innen visszaút, vagy az első részekben megismert családját ő és a nézők is elfelejtik lassan.

Minden további kérdés, kétely ellenére, vagy pont azok miatt is csak ajánlani tudom a Messiást. Érdekes kezdeményezés, ami azzal kecsegtet, hogy valami igazán jó is kijöhet belőle!