Gondolatkarantén

Maradona városa

Nincs még egy olyan szimbólum a futball világában, mint Maradona. A szegénylegény, aki elindul világot látni, jött, látott és győzött! A nápolyi korszaka előtt és után is több klubban megfordult, de az Azzurriknál vált ’Isteni’ Diegová, ott nyerte el méltó helyét a futball pantheonjában. A város a szívébe zárta, az SSC Napoli és Maradona sorsa pedig mindörökre egybefonódott. A kis argentin vezetésével két alkalommal (1987 és 1990) hódították el a bajnoki címet, ami azóta sem sikerült egyetlen dél-olasz csapatnak sem. Közben még arra is futotta az erejéből, hogy az Albicelestes (égszínkék-fehér) névre keresztelt nemzeti csapattal 1986-ban Mexikóban végigverje a világot és megnyerják a Futball VB-t. Falfirkák, hűtőmágnesek, poszterek, közös fotók, képeslapok és megannyi meghasadt férfiszív őrzi az emlékét városszerte.

Vezúv- Pompei

Ha Nápolyban jársz, kihagyhatatlan a Vezúv és az ókori Pompei városa. Európa egyik legveszélyesebb aktív vulkánjának kúpja uralja a látképet, de szerencsére óráról-órára változó arcát mutatja, így megunhatatlan alapanyagot képez minden fotóhoz. Pompei pedig leírhatatlan élmény még annak is, akit egyáltalán nem érdekelnek a szétporladó ókori romok. Három-négy óra ámulatba ejtő barangolás egy 2000 éves város mindennapjaiban. Egyszerre megható, felemelő, borzongató és felejthetetlen élmény. Receptre írnám fel mindenkinek, aki szerint a történelem unalmas.

Canelloni és pizza

Ezek a kedvencek, de mondhattam volna azt is, hogy ’A’ gasztronómia. Nápolyban az volt az érzésem, hogy nem lehet hibázni. Mindegy, hogy a sarki cukrászda, egy eldugott kis étterem, vagy a Michelin csillagos pizzéria (ilyen is van…), valahogy mindig azt kaptuk, amit vártunk, vagy annál is jobbat. Lehet, hogy csak szerencsénk volt, de a rettenetes szervezetlenség ellenére úgy tűnt, hogy a konyhában nem ismernek pardont. Étlap ugyan nem mindenhol van, a pincér nem feltétlenül tud angolul, lehet, hogy kényelmetlen a szék, de nem fogsz csalódni abban, ami a tányéron lesz!

Tengerparti séta

Már-már pofátlanságnak érzem, hogy ezeknek az olaszoknak mekkora szerencséjük van. Mindennel. Mintha Picasso rajzolta volna az öböl ívét, és festette volna oda azt a kék eget. Nincs egy felesleges törés, vagy fodrocska, egyszerűen csodálatos. Érdemes az Új Vártól (Castel Nuovo) indulni, elhaladva a Tojásvár (Castel dell’Ovo) mellett, egészen a strandig (Mappatella beach) sétálni. Ez a pár kilométer akár egész napos program is lehet, ha okosan csinálod. Egy késői reggeli után indulj, útközben állj meg egy méregerős presszókávéra, mellé egy pisztáciás BÁRMIre. Később a hullámtörő köveken egy kis napfürdőzés, rácsodálkozás a végtelenre, hallgasd a tenger moraját. Ezek után már csak egy kicsit kell sétálni, hogy egy fantasztikus étteremben egyél egy hamisítatlan olasz pastát. Levezetésként újra egy kis séta, és hipp-hopp el is ment 6-7 óra.

Spanyol negyed

Van, akinek riasztó lehet ez a rettenetesen hangos és szeméthegyekben bővelkedő kavalkád, de valójában ez Nápoly. Ettől olyan pezsgő és élettel teli, ettől egyedi, és megismételhetetlen. Nem vagyok benne biztos, hogy a magyar valóságban szocializálódva hosszú távon is ezek az érzések maradnának a felszínen, de hogy pár napra megmártózni benne felejthetetlen élmény, abban biztos vagyok. Ha a halálod előtt lepereg életed filmje, és csak olyan emléked van, hogy motoron ülsz, közben eszel, fél kézzel fogod a kormányt mert a másikkal a telefont nyomkodod, esetleg hármasban vagytok mert jött két haverod, vagy cementes zsákokat szállítasz, ne adj isten egy nagyméretű kutya lóg le kétoldalt, vagy a bukósisakodba tűzött telefonon ordítozol valakivel, akkor bárhogyan is alakult az életed, de abban biztos lehetsz, hogy nagy részét Nápolyban élted le. És itt, senkinek sincs dublőre, mindenki a saját, vagy a TE életedet kockáztatja!