Talán, ha ezt látom először, vagy nem olyan nagyok az elvárások, vagy nem telik el olyan sok idő az első évad vége óta, vagy nyolc helyett tizennyolc rész van, talán….. Talán akkor nem lennék ilyen csalódott.
Mert így kicsit keserű szájízzel, de azt kell mondanom, hogy a második évad szinte semmiben nem hozza az első színvonalát. Lehet, hogy nem is szabadott volna elvárni, hogy azt a szintet tartsa, a képzeletbeli léc túl magasra került, így törvényszerű volt a visszaesés. Persze reménykedik az ember, de amikor szembejön a valóság, nem tud nem csalódott lenni.
Olyan érzésem van, mint ha a készítők meg akartak volna felelni mindenkinek, aztán a nagy erőlködésnek az lett a vége, hogy joggal lehet fanyalogni. Pedig nincs baj ezekkel a részekkel, sőt, a vizuális megvalósítás egészen elképesztő! A „Magas fű” festett képi világa, az „Egész házban” bábjáték-szerű gyerekei, a „Snow a sivatagban” már-már igazinak tűnő szereplői mind-mind bravúrosak.
De a semmiből érkező, sehova sem tartó szereplők és a történetek gyengesége nem segíti, hanem inkább lehúzza ezeket a fantasztikus teljesítményeket. Van viccesnek szánt rész (Automatizált ügyfélszolgálat), van horrorba hajló (Magas fű), van melankolikus (A megfulladt óriás), van drámai (Élettelen szemek), de olyan egy sincs, mint az első évadban megismert zseniális ötletre épülő Jégkorszak, egyik sem olyan kemény, mint az Alakváltók, vagy olyan izgalmas, mint a Titkos háború.
Nyolc rész persze nem tud olyan változatos lenni, mint tizennyolc, de így meg az az érzésem, hogy a kezdeti szárnyalás, és elvárások nélküli szabadság helyét átvette a túlgondolás, hogy miről szóljon egy epizód, annak milyen legyen a kivitelezése, stb. És ez nem tett jót neki. Az érzelmi és humor faktor lecsavarása mellett a megfelelő mértékben adagolt erőszak és erotika is hiányzik, mintha törekedtek volna a PC-re, de a rajongó nem visszafogottságot vár egy sorozattól, aminek a címében egyszere szerepel a SZERELEM, A HALÁL ÉS A ROBOTOK. Ez már nem az a rock’n roll, amit az első évad után éreztünk (https://gondolatkaranten.blog.hu/2021/01/16/love_death_robots_822).
Kedvenc rész azért így is volt. Az „Egész házban” annyira rövid, hogy ott tényleg elég volt egy zseniális ötlet és egy ikonikus mondat – „Mi lett volna, ha nem vagyunk ennyire jók?”- ami maradandó.
Összességében a második évad érdemes a megnézésre, már csak a látványpornó faktor miatt is. De azt kell mondanom, hogy a Halál és a Robotok maradtak, de sajnálatos módon a szerelem eltűnt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
