Szólásszabadságért sír a jobb és a bal oldal egyszerre. Végre létrejött a nemzeti minimum, vagy úgy is mondhatnánk,hogy összenő, ami összetartozik. Persze, a lényeg, az hogy kinek játszol és kinek látszol...
Gajdics Ottónak csak az fáj, hogy a szittya magyar Petryt a vélemény terror hazájában az egyik kommunista futballklub kirúgta, mert csúnyákat mondott. Hozzá teszem, nem mondott olyan csúnyákat, hogy ki kellett volna rúgni. Ettől még nincs vélemény terror Németországban, csak a rothadó Nyugat részeként könnyebb démonizálni.
Persze-persze a Hertha a munkáltató, aláírta a papírt, stbstbstb. Közben meg akkor sem! Nem kell vele egyetérteni, de semmi olyat nem mondott, ami vállalhatatlan lenne, illetve a helyében én kicsit ideges lennék a Magyar Nemzetre, mert ha jól értettem, ott azért nem teljesen így hangzott el minden.
A másik ügy, a Gulácsi-Hrutka féle vonal meg említést sem érdemelne. Kivéve, ha nem egy olyan szervilis kis országról lenne szó, mint Magyarország, ahol egy hangosabb fing miatt utcára kerülhetsz. Persze, ha az olyan fing, ami nem tetszik (vagy valamelyik szolgalelkű úgy gondolja, hogy nem tetszene) "ott fönt".
Mert ha tetszetős fingról van szó, akkor akár más arcába is mehet, sőt, az sem baj, ha befosol közben az erőlködéstől. Nem gond. Elég mély ez a pöcegödör...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
