„Stressz levezetése a mindennapokban”
- Jó napot, Szabó Sándor vagyok.
- Jó napot, foglaljon helyet. Engem Dr. Mónos Péternek hívnak. Ha jól látom, ön két hete jelentkezett be az online rendszerünkön keresztül, a „Stressz levezetése a mindennapokban” témára igaz?!
- Igen, így van.
- Meséljen egy kicsit magáról.
- 37 éves vagyok, 9 éve nős, két gyermek apja. A fiú 8, a kislányom 6 éves, a 18. kerületben lakunk egy kis kertes házban.
- Nézze, ez eddig nem hangzik olyan borzasztóan, mi jelenti a legnagyobb stressz faktort az életében?
- A munkám. Sajnos egyre rosszabbul viselem.
- Értem, ez jellemző, és pontosan mivel foglalkozik?
- Embereket ölök.
- Parancsol?
- Bérgyilkos vagyok. Az a feladatom, hogy megrendelésre végezzek emberekkel.
- Ez valami kandikamera, és valaki nemsokára előugrik a pezsgővel? Hol a kamera?
- Nem viccelek. Amúgy minden páciensével így kezdi? Nem sok visszajáró vendége lehet.
- Értem. Nem beugratás. Tehát embereket öl.
- Tudom, hogy ez illegális, de azt is tudom, hogy önt köti a titoktartás. Itt szeretném megjegyezni, hogy ha eszébe jutna, hogy az ülés végeztével a rendőrségre szaladjon, akkor biztosíthatom, hogy egyel több, vagy kevesebb, nekem már nem számít. Érti mire gondolok igaz?!
- Igen, sajnos értem. Ha beszélek, megöl engem is.
- Nos, nem akartam ennyire durva lenni, de talán jobb az elején tisztázni, hogy később ne legyen félreértés.
- Félreértés? Hogy eljár a szám, maga meg egy óvatlan pillanatban elvágja a torkom, aztán a feldarabolt testemet egy savval teli hordóban feloldja hogy ne tudjanak azonosítani. Ezt nevezné félreértésnek?
- Nem pont így. Nem szeretem a vért, ezért inkább hurkot használok, illetve a test eltüntetése csak a filmekben ilyen fontos. Valójában elég, ha kiviszem egy közeli erdőbe és elásom. Eddig senki sem került elő.
- Jól van, most már ezt is tudjuk. Örülök, hogy engem választott. Úgy volt, hogy szabira megyek, de egy kollégám megkért, hogy ugorjak be helyette. Ilyen az én szerencsém. Most gondolkodhatna rajta ő, hogy ne legyen névtelen tetem egy sáros gödörben.
- Nem kell így felhúznia magát, ez mind nem fog megtörténni, ha…
- TUDOM! Ha befogom a szám. Nos, biztosíthatom róla, hogy nem fogom kiadni a titkait. Amúgy is ki hinné el, ha elmesélném.
- Meglepődne.
- Jó, ne is menjünk ebbe bele, mert a mondandója eme négy fal között marad. Először is árulja el, miért gondolta arra, hogy egy neten kinézett kuponos pszichológusnak önti ki a lelkét. Nincs maguknak egy olyan agyturkásza akivel beszélhetnek ilyenkor? Vagy csak az eltévedt golyókat szedi ki magukból valami zugorvos amikor kell, de a lelkükkel nem törődnek?
- Először is meg kell értenie, hogy ez nem egy hagyományos munkahely. Itt nincs szakszervezet. Nem is ismerek személyesen sok szakmabelit, de azokkal sem járunk össze kávézgatni. Lehet, hogy következő héten már egymás célpontjai leszünk. Ráadásul ezek nem is annyira publikus ügyek, hogy sztorizgatnánk róla, mert alkalmanként is kijár értük egy-egy életfogytiglan.
- Mi van a családjával?
- Mi lenne? Maga szerint úgy szedtem fel a feleségemet, hogy szia, bérgyilkos vagyok, meghívhatlak egy italra?
- Pedig biztosan sikere lett volna…
- Nem kell a szarkazmus, mert a végén még akkor is megsérülhet valaki, ha mondjuk nekem rossz kedvem lesz.
- Valaki. Értem. Mondjuk nem lesz annyira produktív a beszélgetés, ha folyamatosan arra kel figyelnem, hogy ne sértsem meg a kis lelkét.
- Jól van, nem akartam ilyen nyers lenni, csak tudja nehéz, és senkivel sem tudom megbeszélni.
- Értem, ezek szerint a felesége sem tudja.
- Ő azt hiszi, hogy egy áruház beszerzési osztályán dolgozom.
- Úristen, de sablonos! Soha nem hittem volna, hogy ez működhet.
- Pedig működik, és valójában nem is olyan nehéz. Minden reggel elmegyek, ledolgozom a nyolc órát, este hazamegyek és ugyanolyan életet élek, mint bárki.
- És valójában mit csinál napközben?
- Megfigyelem a következő áldozatot, anyagot gyűjtök, beszerzem a szükséges felszereléseket, ilyesmi. Nem is gondolja, milyen hamar elmegy ám a nap. Néha semmire sincs időm.
- Jujj, most egészen megszántam. És ha nem végez időben a munkával akkor mi lesz? Érti végez, haha.
- Emlékszik mit mondtam a gúnyolódásról igaz?
- Igen, befogom a pofám ígérem!
- Köszönöm, értékelem. Általában nincs napra pontosan megadva, hogy kinek mikor kell mennie. Megkapom a megbízást, kb. megtervezem a felkészülési időt, kijelölöm a dátumot, de plusz-mínusz pár nap simán belefér. Persze vannak a sürgős melók, akkor általában otthon azt mondom, hogy külföldre kell mennem.
- Most éppen külföldön van?
- Nem, ez egy elég sima munkanap.
- Elárulja végre, hogy miért van itt? Úgy értem, miről akar beszélni? Most vallotta be, hogy többszörös gyilkos, gondolom ezt nehéz feldolgozni, de én ebben nem tudok segíteni azt hiszem.
- Semmi bajom a gyilkolással.
- Hm, ez érdekes fejlemény. Szóval nincs baja azzal, ha valakinek kioltja az életét?
- Nincs.
- Azzal sem, hogy hogyan?
- Mire gondol pontosan?
- Lelövi.
- Nincs.
- Megfojtja.
- Nincs.
- Feldarabolja.
- Nincs.
- Kinyomja a szemeit, majd a beleit a derekára köti és vízbe löki.
- Abbahagyta?
- Igaza van, kicsit messzire mentem. De akkor nem értem. Mit akar tőlem?
- Szerettem volna végre valakinek beszélni a munkámról. Jó vagyok benne, ez büszkévé tesz, mégsem kapok semmilyen visszajelzést.
- Mégis milyen visszajelzést vár, hiszen a kuncsaftjai egytől-egyig halottak! Mit szeretne, „Hét dolgozója” kitűzőt, meg egy képet az iroda falán, amin bambán vigyorog?
- Akár.
- Maga egy veszélyes szociopata, ugye tudja?!
- Igen, ezzel tisztában vagyok.
- Huh, legalább ezen túl vagyunk, nem kell itt győzködnöm. Térjünk már rá a lényegre.
- Emlékszik, amikor mondtam, hogy ez is csak egy normál munkanap?
- Igen, rémlik, most „nincs külföldön”.
- Nos, ez nem a teljes igazság. Ez egy OLYAN nap.
- MILYEN?
- KÜLÖNLEGES csupa nagy betűvel. Ezek után mindig van 1-2 hét lazítás.
- Úristen, maga ki fog nyírni ma valakit?
- Mondjuk úgy, hogy elkísérem az utolsó útjára.
- Ne szépítgesse itt! Maga arra készül, hogy ha végeztünk, akkor utána elmegy és ott is végez. Valakivel.
- Majdnem így, csak a kronológiában van egy kis hiba.
- Már eltette láb alól azt a szerencsétlent?
- Még nem, de hamarosan sort kerítek rá. Ma előbb végez a gyerek és megígértem a feleségemnek, hogy én megyek érte, nem szeretnék késni.
- Tehát még nincs túl rajta, de innen a sulihoz megy. Tehát most kell végrehajtania a kivégzést igaz?!
- Kezdi érteni.
- Úristen, ki a következő áldozata?
- Maga.
- Most csak viccel, ugye?!
- Nem kenyerem a humor…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gondolatkaranten.blog.hu/api/trackback/id/tr7616428108
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
