Gondolatkarantén

Hol áll történelmileg a Bulls?

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a Chicago Bulls még mindig harmadik az NBA bajnokok közötti ranglistában. Ez valószínűleg még egy ideig így is marad, mert a Los Angeles Lakers és a Boston 17-17 gyűrűje elérhetetlen távolságban van, a közvetlen versenytársak, mint a Golden State és a San Antonio Spurs pedig nem mostanában fognak újra nyerni.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, mert Michael Jordan 1998-as távozása óta a rossz, a még rosszabb a legrosszabb és a teljesen kilátástalan között ingázik a csapat. Az a csapat, amelyik globális márkává tette az NBA-t, amelyik egy évtizeden keresztül uralta a ligát.

Gyorsan elillanó fénysugár

Derrick Rose 2008-as érkezésével egy rövid időre kisütött a nap, felcsillant a remény, hogy újból a nagyok közé emelkedjenek, de a közös sikerek helyett sajnos újra a szakadékba vezetett az út, köszönhetően az egykori 1/1-es folyamatos sérüléseinek. Rose számomra a valaha volt legnagyobb „mi lett volna, ha?” kérdése, amire már soha nem kapunk választ.                                                       Derrick Rose

2011-ben az első kör 30. választottjaként találtak egy gyémántot Jimmy Butler személyében, akivel részsikerek voltak, de az áttörés soha sem sikerült. Közben szétszedték a csapatot, és a jó Jimmy azóta Miamiban megmutatta, hogy értelmes vezetőséggel, jó edzővel, elkötelezett csapattársakkal mire vihette volna a Bulls. Na, ezek közül sajnos több is hiányzott Chicagoban az elmúlt évtizedben.

Most mi lesz?

2017-ben kezdődött a tényleges rebuild és ezzel számszerűen is a liga legrosszabb csapatai közé került a Bulls. Elkezdődött az az időszak, amikor az év legérdekesebb napja a draft éjszakája. Amikor kiderül, hogy melyik újonc kihez kerül, amire visszanézve lehet pezsgőt bontani, vagy szitkozódni.                                                   Lauri Markkannen

• 2017- Lauri Markkannen a Jimmy Butler (a csomag része volt a méltán elfeledett Justin Patton is) csere keretein belül kerül a csapathoz, Zach Lavine és Kris Dunn társaságában.
• 2018- Wendell Carter Jr.
• 2019- Coby White
• 2020- Patrick Williams

Azt látjuk, hogy nincs meg a 2020-as évek Jordanje, de ezek a fiúk legalább nem nettó mellé nyúlások, sőt, Patrick Williams nekem az év legkellemesebb meglepetése. Fred Hoiberg és Jim Boylen szomorú évei után Billy Donovan érkezésevel a szakvezetés is erősödött, aminek már vannak jelei a pályán is.

                                                  Patrick Williams 

Van egy általános vélekedés, ami egyre inkább elterjedőben van, hogy ha egy csapat nem alkalmas a bajnoki címre, akkor robbantani kell, újjáépíteni és belevágni a következő projektbe. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy felesleges lenne mind a 30 csapatnak abba a hitbe ringatnia magát, hogy valaha is bajnok lehet. Az utóbbi évek nézhetetlen produkcióival ellentétben az idei Bulls egy szerethető fiatal csapat, akiknek érdemes szurkolni. Az új play in rendszer és a covid parák miatti felfordulás következtében még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy bejussanak a rájátszásba. Nekem már az is ajándék lenne. A 2021-es drafton megint lehet egy jó fiatalt találni, meg kéne szabadulni a ballasztoktól, mint Felicio, vagy Satoransky, és vannak olyanok, akiket jobban lehetne használni, vagy ha nem illenek a képbe, akkor értékre váltani, mint Thaddeus Young és Otto Porter Jr.

Ha a Karnisovas féle új garnitúra meg tudja tenni ezeket a lépéseket, ha Markkannen tartja az idei formáját, ha Coby White végre folyamatosan nyújt majd jó teljesítményt, ha La Vine tovább fejlődik, akkor visszatérhet a győztes kultúra a Szeles Városba. Tudom, sok a ha, de nem szeretnék egy Brooklyn-szerű fejlődési pályát, ami az első adandó alkalommal beáldozza a tehetséges fiatalokat és a következő 5 évét három unszimpatikus sztárért. Még akkor sem, ha ez a csillagok szerencsés összeállása révén akár bajnoki címet is eredményezhet.