Gondolatkarantén

13 karikás, a Netflixen talált, vasárnap este nézős film a Szörnyek és szerelem. Már a címadásnál kell kezdenem a dicséretet, mert miről is szól a film? Óriás szörnyek lepik el a földet, ami sok milliárd ember sajnálatos halála mellett azt okozza, hogy az ígéretes fiatal pár két tagja elszakad egymástól. De a szerelem nem ismer akadályokat, így természetesen megtörténik a nagy találkozás.

A film in medias res kezdéssel azonnal a bogár apokalipszis után repít bennünket, pontosan abba a kolóniába, ahol főhősünk Joel (Dylan O'Brien) is tengeti az életét. A 13 pluszos karika az első perctől az utolsóig tetten érhető, és ezzel nincs is baj. A szexről és a halálról is tulajdonképpen csak beszélnek, valójában soha nem találkozunk vele. Legközelebb akkor jutunk valami vérfagyasztóhoz, amikor a túlélők bunkerébe behatol egy óriás rovar és felzabálja az egyik hős védőt. De ez is olyan szemérmesen van elbábozva a függöny mögött. Csak sziluetteket látunk, a többi a képzeletünkre van bízva. Az én képzeletem ilyenkor tök jó fej, mert vagy nem képzelek semmit, vagy valami olyasmi marad meg, amitől simán tudok aludni éjszaka.

Az első pár perc elmegy arra, hogy megismerjük a kolónia lakóinak életét, ahol MINDENKI jó fej. A férfiak izmosak, a nők kívánatosak, az egyetlen életben maradt tehén nem szarik büdöset, hét évvel az összeomlás után is van konzerv kaja, áram ,tiszta ruha, és szemmel láthatóan mindenkinek fontos a szájhigiénia. A kordában tartott erőszak mellett a film másik nagy értéke, hogy végig jelen van a finom humor, ami elsősorban Joel barátunk végtelen bénaságának köszönhető. Ezt azonban a többiek és önmaga is elfogadja, mert közben egy amolyan igazi szeretetreméltó glue guy, aki mos-főz-takarít, nagyon szépen rajzol, és mindig lehet rá számítani. Kivéve, amikor vészhelyzet van, mert akkor pár percre lefagy és általában csak a szerencsén múlik a saját és mások testi épsége.

Épp ezért meglepő a fordulat, amikor útra kel, hogy a hét év után az éterben felbukkant szerelméhez csatlakozzon. A többiek által szerkesztett, teljesen használhatatlan térkép, és egy műanyag hatást keltő számszeríj társaságában indul el a 140 km-es útra. Nem tűnik soknak, kivéve, ha óriásira nőtt mutáns rovarok uralják a földet. Akkor lehetetlen. Mint minden szimpatikus főhősnek, Joelnek is lesznek hű társai. Első körben Haver, a gazdáját vesztett kutya szegődik mellé, de a minőségi változást Clyde (a mindig zseniális Michael Rooker) és a nevelt lánya hozzák meg az életében. Kiderül, hogy nem csak a föld alatt bujkálva lehet élni, hanem egyenes derékkal, szabad levegőt belélegezve sem lehetetlen. Ehhez nem kell más, mint egy jó adag tapasztalat, megfelelő ösztönök, egy csigás íj, szamuráj kard és pár kézigránát. Joelnek egyelőre mindezek hiányoznak, de az együtt töltött idő alatt legalább az elmélet részét magára szedi. Számomra az a 15 perc volt a film csúcsa, amikor ennek a hármasnak az útját követhettük nyomon.

Sajnos az élet közbeszólt és a különböző útirányok miatt felbomlik a rögtönzött család. Clyde és a kislány Észak, Joel Nyugat felé folytatja az útját. Ez után természetesen kiderül, hogy Joel egy igazi túlélő, átküzdi magát a maradék pár kilométeren, felrobbant, lenyilaz, csapdába csal néhány igazán gusztustalan óriás szörnyet és megtalálja kedvesét. A történet azonban nem ér véget a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mondattal, a sztori tartogat még egy fordulatot, ami kifejezetten jót tesz a filmnek. Ezt azonban spoiler nélkül már nem lehet bemutatni, és azt szeretném, ha maradna valami izgalom a nézőknek is!