Gondolatkarantén

Addig-addig halogattam ennek a cikknek a megírását, hogy közben elkezdődött a döntő. Én ebben a pillanatban még nem láttam, de ma hajnalban lement az első meccs, amit én majd felvételről nézek meg az este folyamán. Igen, tudom, kislányos, de ez van. Nem bírtam felkelni.

Próbálom elkerülni az „én előre megmondtam” típusú mondatokat, hiszen semmilyen bizonyítékom sincs arra, hogy valóban megmondtam. Amúgy meg nem is mondtam meg. Azt semmiképpen sem, hogy a MIAMI (igen, csupa nagy betűvel Nemecsek uram) döntőbe fog jutni. Emiatt nem is szégyenkezem, nem maradtam ezzel egyedül. A Lakers érkezése a másik oldalról már nem meglepetés. Egy ideig tartotta magát a hit hogy a Clippers a jobb csapat. Még akkor is sokan ezt mondták, amikor féltávnál voltunk és semmi sem támasztotta ezt alá. Még akkor is ezt mondták, amikor elkezdődött a Nuggets elleni párharc. A többi történelem. Szégyenteljes kiesés, Doc Rivers távozása, egyre erősödő kritikus hangok a háttérből. Én nem értek egyet a haterekkel, miszerint „összevásárolt csapat”, meg köcsög load menedzsment. Tavaly a Raptors nem volt összevásárolt csapat, mert Kawhi és Gasol odamentek? Nem pihentették ugyanennyit a sztárokat? Jó-jó, Gasol nem egy Paul George, de közben az is kiderült, hogy Gasollal lehet bajnokságot nyerni, Playoff P-vel meg egyelőre nem! Sokkal jobban fáj, hogy a Marcus twins tuskóbbik fele is a Clippersben kötött ki (mondjuk a tesó sem sokkal okosabb, de azért na…). Ha valamiért, hát ezért nem szívesen láttam volna a döntőben a „kisebbik” Los Angeles-i csapatot.

De kit érdekel már ez az egész, amikor Lebron James az elmúlt tíz évből kilencedszer van ott a döntőben! Tizenhét éve a ligában, ebből tizenhatszor All-Star. Értelmezhetetlen a számok. Nekem most sem ő a kedvenc játékosom, a Lakers meg főleg nem a kedvenc csapatom, de nem lehet nem tisztelni azért, amit elért, és ahogy elérte. Közben még sok olyan felesleges arcoskodást is levetkőzött, amiért régebben bele lehetett kötni, és félelmetes, hogy közben egyre hatékonyabb. Minimum esélyesként érkeznek a döntőbe, és ha egy meccsen dőlne el a bajnoki cím sorsa, azt mondom több esélye lenne/ lehetne a Miaminak. Mármint több esélye, mint így, mert az erőviszonyok azért maradnának. De minimum négy, maximum hét meccsen dől majd el. Tudom, hogy James pihentebb, mint valaha, de itt már nem a fizikum, hanem az agy számít. Még akkor is, ha itt van összefüggés, én nem láttam olyan játékost, aki annyira és annyi ideig tud koncentráltan jól teljesíteni, mint James. A nagyon jót, a világklasszist és a valaha volt legjobbakat a mentális felkészültség választja el egymástól. Ha nincs meg a folyamatos koncentráció, 5 perc alatt összeszedhetsz egy laza húsz pontos hátrányt. Az igazi Jamest kevésszer láthattuk az idei szezonban. De a Nuggets ellen előjött az odúból az ötödik meccsen, és szétcsapott a kölykök között. Ezt várom tőle a döntőben is, mert James még mindig ennek a játéknak a királya. Ő az a nagy szikla darab a folyóban, amit meg kell kerülni, hogy a tengerhez érjünk. Meg lehet csinálni, de min den egyes ütközés fáj.

A Miami a vágtató, zabolátlan folyó, ami- ha el nem is tüntetheti- elmozdíthatja a mozdíthatatlan követ. Alámossa, átcsap rajta, körbefutja, erodálja. Hosszú távon a folyó fog győzni, de a bajnoki trófeát pár héten belül kiosztják. Szóval megjósolhatatlan. Én mindenesetre a pelyhedző álló Szuper Herronak szurkolok, de akkor sem leszek szomorú ha Lebronék lesznek a befutók. Győzzön a jobb, győzzön aki megérdemli, de lehetőleg hét meccs legyen, hogy én minél tovább nézhessem a 2020-as döntőt!