Gondolatkarantén

Dél-amerikai arcképcsarnok  

Minden (na jó, nem minden, csak a szerencsétlenebbje) ember életében eljön az a pillanat, amikor távkapcsolóval a kezében, véletlenül egy olyan csatornára téved, ahol egy Dél- amerikai szappanopera zajlik éppen. Egyrészt az mindig zajlik, másrészt meg nem feltételezem senkiről, hogy direkt kapcsolna ilyen helyekre.

A karantén pár hónapja tökéletesen alkalmas arra, hogy elveszítsük kapcsolatunkat a külvilággal, hogy az elménket pókhálóként bevonó valóság fátylát letépjük végre, mintha sosem lett volna, és felnyissuk harmadik szemünket.

Ha nincs a közelünkben egy segítő családtag, legrosszabb esetekben az is előfordulhat, hogy rászokunk ezekre a sorozatokra. Először csak titokban, szigorúan munka után bele-bele kukkantunk, később már ebédszünetben is rákeresünk neten a legújabb epizód tartalmára. Az utolsó stádium pedig az, amikor külön erre a célra létrehozott csetszobákban veszünk össze  a Paula és Paulina nem várt fordulatain. Míg a család többi tagja gyanútlanul éli az életét, mi szépen lassan elindulunk a lejtőn, aminek a végén ott vár minket a félhomályos szobákban, ősrégi írógépeken, megsárgult lapokra írt szerelmi történetbe oltott családi ármány százezredik része. Mi meg elhisszük.

Én azt mondom, hogy felesleges a világ kerekét megakasztani, széllel szemben hugyozni, vagy felháborodni a faszhelikopteren. Még csak nem is kell az árral úszni! Ha igazán progresszív vagy, akkor saját sorozatot írsz! Az önálló univerzumodban természetesen te alakítod az eseményeket, vagyis mindig naprakész vagy, te lehetsz a társaság középpontja. Te döntheted el, hogy Bobby Ewing meghal, vagy csak Pamela álmodja az egészet, esetleg Samantha beteges fantáziáját élhetjük át mindannyian.

Sokat nem kell gondolkodni a történet szálon. Van egy testvérpár, legjobb ha ikrek, valamelyik lehet vak is. Egymástól távol nevelkednek, az egyikük elképzelhetetlen gazdagságban nő fel, a másikat meg egy szegény lotyó veszi magához, ám a lelkét ez sem töri meg. Később az életük kifürkészhetetlen vakvágánya keresztezi egymást és mindketten ugyanabba a sármos, ám félénk fiúba lesznek szerelmesek. Akinek az anyja a kerületi bíró, de most vétlenül egy sikkasztási ügybe keveredik, mert beszállt egy kis pénzzel a teleshopba, de csúnyán átverték a mágikus hengerrel. A végén győz a jó, a szegény gazdag lesz, a gazdag szintén gazdag marad ám erkölcsi tanulság nincs. Ezzel meg is van a muníció az első 500 részre, a többi csak bábjáték. A megfelelő karakterekre még teszek javaslatot, a többi a te dolgod.

Az Öreg Megmondó

Mindig van egy olyan öreg figura, aki valamilyen ok miatt a társadalom peremére szorulva él, és általában a jó karakter közelében sertepertél, illetve mindenféle coelhoi bölcseletekkel traktálja. Az már senkit sem érdekel, hogy miért nincs munkája, miért a neki nyújtott könyöradományokból kell eltartania magát, meg a korcs kutyáját, ha amúgy ennyire bölcs!? 

A Gonosz

Mivel ezekben a sorozatokban nincs jellemfejlődés, azt sem kell megindokolni, hogy valaki miért gonosz, vagy miért jó. Így született, ezt dobta neki a gép, és jól láthatóan elégedett is vele. Hiszen gonosz. Valószínűleg már a pelenkába is büdösebbet szart, hogy ezzel is nehezítse a hozzátartozói életét. Aztán jött a kis állatok kínzása, majd a főhős valamilyen formában történő vegzálása. Ezzel együtt a sorozat legfontosabb szereplője, hiszen nélküle nem tűnne fel, hogy a Jó, mennyire jó.

A Jó

A Jó ugyanazért Jó, amiért a Gonosz gonosz. Ez van a forgatókönyvben, ilyen a karaktere. Még akkor is jó, ha rajta kívül mindenki látja, hogy az együgyűsége nem azonos a megfellebbezhetetlen erkölcsi fölénnyel. Furcsa módon legtöbbször butább is, mint a gonosz, kevesebb pénze és támogatója van (leszámítva azt a balfasz öreget, aki csak közmondásokkal traktálja), sőt motivációja is csak akkor akad, ha a Gonosz betámadja. Ettől függetlenül természetesen mindig győz a végén. Mindegy, hogy ehhez milyen logikátlan fordulatnak kell bekövetkeznie, nem vallhat szégyent, mert akkor esne a nézettség, hiszen olyan lenne a történet, mint bármelyik politikai választás Magyarországon.

Az Irigy rokon

Természetesen családon belül van mindig a legnagyobb viperafészek. A keblen melengetett kígyó itt nem Kovi forgatókönyv írójának a huncutsága, hanem egy valós probléma. Hiába az együtt töltött gyermekkor, a közös családfa, ha az első adandó alkalommal elcsábítja a gyanútlan asszony hiszékeny férjét egy áskálódó szupermodell, aki csak arra vár, hogy egy kopaszodó pocakos könyvelőt az ágyába csábítson.

Az Idióta

Sajnos kihagyhatatlan karakter a sikerességhez az Idióta. Neki egy szerepe van, hogy legyenek bármennyire szánalmasak is a többiek, mindig adódjon lehetőségük sajnálni, vagy éppen lenézni valakit attól függően, hogy jó, vagy rossz karaktereket játszanak éppen. Vele természetesen a néző sem tud azonosulni, hiszen IDIÓTA. De legalább van valami viccfaktor is, amikor egy banánhéjon csúszva áthalad a történés hátterében.

A Jelentéktelen figura

Annyira érdektelen, hogy vele kapcsolatban most semmi sem jut eszembe. Lehet, hogy nincs is, csak én képzeltem oda, mert valamivel ki kell tölteni az üres helyeket.