Gondolatkarantén

Lehetett volna jó film is, de aztán közbeszólt a rossz rendezés, a gyenge színészi teljesítmény, az esetlen történet, meg a hiteltelen jelenetek sora.

Ezúttal nem a lányaimmal, hanem egy barátommal ültem be a moziba, jó szokásomhoz híven tartózkodtam az előzetes kritikáktól, spoilerektől, ilyen-olyan elemzésektől. Azt érzékeltem, hogy nagy várakozás előzte meg a filmet, mert sok helyen láttam szembe jönni, ránézésre is nagy költségvetésű produkció, illetve tele van ismert színészekkel. Mondjuk arra azért nem gondoltam, hogy a Björk, Dafoe, Hawke triónak összesen jut vagy 8 perc.

A hentelés része meg is volt a műnek, darabra biztosan sokan vesztették el az életüket, vagy valamelyik testrészüket, de nem hozott újat a dolog, sőt, inkább úgy fogalmaznék, hogy a már unalomig ismert panelekből építkezett. A vikingek nagyok, vérszomjasok, mindenkit megölnek, csak előtte, vagy utána meg is erőszakolják. Igaz, hogy koszosak, meg főtt birkafejet esznek, de a fogaik makulátlanok, az izmaik kidolgozottak és a kiegészítőikre is kellő figyelmet fordítanak. Hol van a 300-ból megismert kecsesség, a mindent lebíró akarat közvetítése, vagy az Old Boy átélhető csontzenéje?! De ha már vikingek, hol van a Valhalla Rising iszonyatos brutalitása?

A kis Amleth (Hamlet?) világképében elég nagy törést jelent, amikor apját (Ethan Hawke) Aurvandil királyt orvul megöli a féltestvére (Claes Bang), hogy maga üljön helyette a trónra. Ha nem lenne elég, hogy a seggét ugyanoda tette, mint nemes bátyja, még a feleségét is lenyúlja, ugyanezen okokból. Mármint, hogy ugyanoda akarja tenni a sajátját….

Megmagyarázhatatlan casting katasztrófa, hogy ha a korhoz és a szerepéhez mérten mindenki sokkal szebb, mint az várható lenne, hogyan kerül ide Nicole Kidman, aki a megölt király hitvesét játssza (Gudrun királyné). A film elején elvileg még fiatal, de ott is úgy néz ki, mint egy összeaszott múmia. A hatalomátvétel után eltelt évek (10-15?) mindenkin nyomot hagytak. A gyámoltalan Amleth egy 120 kg-os gyilkoló biorobottá cseperedik, a galád Fjölnir haja őszbe fordul, csak a királynő viszonylatában áll meg az idő. Ő ugyanolyan csúnya marad. Mondjuk az a mennyiségű botox, ami az egykor szépséges Kidman bőre alá fecskendeztek, tulajdonképpen alkalmatlanná is teszi bármilyen érzelem kifejezésére.

A cselekmény egyetlen vezérlő elve a bosszú. Állj bosszút az apád haláláért, ne törődj vele, hogy közben hányan és hogyan halnak meg. Kijöttek ebből jó filmek is (Mel Gibson- Visszavágó), de itt valahogy esetleges volt az egész történetvezetés. Nem azt kérem számon, hogy reális legyen egy ilyen típusú film, még annak ellenére sem, hogy állítólag ez volt a cél. Nem is azt kérem számon, hogy a Valhalla Risinghoz hasonló magic mushroom tripet gyártsanak le nagy költségvetésből, nem kell nekem hogy a Vikingek sorozat jellemfejlődése köszönjön vissza a vásznon. De valami legyen! Vagy a szimbolika üssön, vagy egy történet szálat vigyünk végig, vagy kápráztassanak el a színészek, vagy legyen virtuóz mészárlás 0-24-ben, vagy… Vagy valami! Ez a film megreked valahol félúton, mindentől pont ugyanannyira távol, amolyan görbének egyenes, egyenesnek görbe, sehova sem tartó vagdalkozás.

Itt van Björk, az önmaga farkába harapó kígyó szerepében, aki a főszereplő álamiban mond egy jóslatot, AMI MIATT elindul az egész cselekmény. Hiszen, ha Amleth nem haluzza be magának a megvakított indián (biztos nem az, de pont úgy néz ki) vajákost, akkor boldogan él, míg meg nem hal. Továbbra is ölhette volna az ártatlan gyerekeket, erőszakolhatta volna a halálra ítélt nőket, és ihatta volna a farkasvért hektószámra. Ehelyett rabszolgának tetteti magát, áthajózza  fél világot, éjszakánként puzzlezik egyet a lemészárolt ellen tetemeivel, beleszeret a szláv boszorkányba, majd addig vár, amíg PONT abban a helyzetben érheti el az utolsó képkockákat, amit már 80 perccel előtte tudtunk. Kicsit olyan, mint a Titanic, csak ebben kisebbek a hajók.