Ilyen szar időben a francnak sincs kedve kimenni, szóval nem érzem, hogy annyira betarthatatlan lenne részemről a kijárási tilalom. Persze kicsit fáj, hogy a ma esti programom azért maradt el, mert eleve 8 után kezdődött volna, így legtöbben nem vállalták be. Túlélem.
De eszembe jutottak azok az idők, amikor a gyermekeim még kicsik voltak és bizony előfordult, hogy az 50 nm-es lakásban olyan szinten mentünk egymás agyára, hogy ha nem mehettem volna ki 15-20 percre a szabad levegőre bizonyosan nem élte volna túl mindenki!
Attól tartok, hogy most is vannak olyanok, akiknek rosszabb otthon maradni, mint elkapni a vírust.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
