Gondolatkarantén

Már hiszek, mondta Neo Morpheusnk és lezuhant a tetőről

Benedek, Schumacher, Kobe
De jó volna utálni benneteket!

Benedek, Schumacher, Kobe

De jó volna utálni benneteket!

Benedek Tibor olyan volt nekem, mint az F1-ben Schumacher, vagy a 2000-es években Kobe Bryant. Túl sokszor nyertek, és valahogy pont az én csapatom/ kedvencem ellen mutatták meg, hogy aktuálisan ők a legjobbak. Nem szerettem őket, sőt, a tiszteletet is csak később tanultam meg. Óriási ellendrukker voltam.

Benedek kapcsán a 2005-2006-os bajnokság döntőjében csúcsosodott ki ez az érzés. A sokak által utált Domino Honvédben játszott, én valójában azt hittem, hogy ez már a levezetése lesz egy dicsőségteljes pályafutásnak. Ellabdázgatunk, az amúgy is erős Domino keret meg majd behúzza az újabb bajnoki címet. Ki gondolta volna akkor, hogy később még 5! évet lehúz a Pro Recco dream teamban.104472555_197643641509492_5965179187665880896_n.jpg

A Vasas nagy reményekkel vágott neki a bajnokságnak, minden esélye megvolt rá, hogy megtörje az akkor már évek óta tartó Honvéd átkot, és a vele járó állandó megaláztatást a döntőben. Az első két meccset nyerték, elhitték, hogy kolbászból van a kerítés, de egy óriási kijózanító pofon (15-5) után a Komjádiban mindenki a bajnokavatásra készült. Én is. 

A napokban került a kezembe a jegy egy pakolás során, már akkor akartam ezzel foglalkozni, de közben szomorú apropója lett az emléknek.

Anno későn érkeztem az uszodába, nem tudtam a megszokott helyemre állni, de egész komfortossá vált, amikor már látszott, hogy ez meglehet. Tizennyolc éve az első bajnoki cím. Régen volt, nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, nem volt igazán jó meccs. Felváltva vezettek a csapatok, de inkább a Vasas állt jobban. Valahogy kiegyenlített a Honvéd, pár másodperc volt hátra, kavarodás a kapu előtt, Benedekhez került a labda. Gól. Hidegzuhany. Pont így, és pont ilyen gyorsan történt. Reménykedni sem volt idő. Gyűlöltem érte. Az ötödik meccset meg otthon behúzta a Honvéd, oda már el sem mentem, szóra sem érdemes.

Sajnálom. Sajnálom, hogy így lett vége. Sajnálom, hogy ezek a legendák nem élhették a saját életüket a sportpályafutásuk után. Sajnálom, hogy már nem lehetek ellendrukker, hogy már nem kaphat ki a csapatom, sajnálom, hogy nem utálhatom őket szívből. Sajnálom, hogy nem maradt más, csak ez.

Meg a tisztelet.

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Benedek_Tibor_(v%C3%ADzilabd%C3%A1z%C3%B3)

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatkaranten.blog.hu/api/trackback/id/tr1915904494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Gondolatkarantén

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása