Platform
Ritkán fordul elő, hogy egy film úgy megy el mellettem, hogy nem hallok róla, nem tudok a létezéséről. Mármint egy olyan film, mint a Platform. Ebben az esetben nemcsak, hogy így történt, de már több barátom is írta a közös csoportba, hogy megnézte, ütős volt, ajánlja.
Nem tudtam mit tenni, egy magányos éjszakán belevágtam. Nyilván tudjátok, hogy azért szerepel itt, mert nem bántam meg. Annyira nem, hogy az elmúlt évek egyik legjobb filmjeként tudok rá hivatkozni.
Tulajdonképpen az első 5 percben elhangzik a pár leglényegesebb mondat.
„Akik feljebb vannak, szarnak ránk”
Akik lejjebb vannak, azokkal nem beszélünk”
Nagyon egyszerű, nagyon szomorú, nagyon szimbolikus, de ez az igazság. És ezt most nem egy rossz pillanatom miatt írom, hanem az elmúlt 40 év tapasztalata mondatja velem.
Ennél többet most nem is okoskodnék a témában, inkább visszakanyarodok kicsit a filmhez. Spoilermentesen és röviden: egy hihetetlenül nyomasztó, végig elképesztően feszült, jó színészekkel teli film. Nekem ezek mellett a látványvilága volt, ami a TOP 100 film közé emelte végül. Ahogy a Snowpiercerben (https://www.imdb.com/title/tt1706620/) a vonat eleje és hátulja, itt a fent és lent jelent mindent. A vertikalitásban csúcsosodik ki mindaz, amit egy ember élete jelent. Ha fent vagy, te vagy a király, ha lent vagy, akkor a semminél is kevesebb jut. És ijesztően hamar változhat a helyzeted.
https://www.netflix.com/hu-en/title/81128579
https://www.imdb.com/title/tt8228288/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
