Gondolatkarantén

Soha nem kattintottam még rá a „Jelenleg Magyarországon a legnézettebb” kategóriára, mert semmilyen relevanciát nem érzek a film minősége és a nézettsége között. Most is csak utólag vettem észre, hogy a választásunk ugyanarra esett, mint amire aznap a legtöbb honfitársunk szavazott. Ez még semmilyen választás esetén nem történt meg velem, kicsit furán is éreztem magam miatta.

Műveletlenségemet bizonyítja, hogy a főszereplő Rosamund Pike - a filmben Marla Gray- nekem még a 2005-ös Büszkeség és balítéletből rémlett, illetve a 2012-es Jack Reacherben való szereplését tudtam felidézni, de ezen kívül bármiben is jelent meg azóta, nálam radar alatt maradt. Félig meglepődve, félig elégedetten konstatáltam, hogy majdnem napra pontosan egy idősek vagyunk, és az elmúlt 15 év őt majdnem annyira megviselte, mint engem. Persze nem kizárt, hogy csak arról van szó, hogy nem bírom a maszkulin karrierista egészségtudatos nőket.

Ennek ellenpontjaként viszont megkaptuk Eiza Gonzálezt, akinek a színészi képességeiről semmit nem tudtunk meg, de ez nem is kellett ahhoz, hogy eljátszhassa a leszbikus pár fiatalabbik és elképesztően szexi felét, azaz Frant. A hajával kezdhettek volna valamit, mert a Flashdance óta nem láttam ilyen borzas frizurát, cserébe viszont egyaránt dögös napszemüvegben, atlétában és kiskosztümben. Hab a tortán, hogy még összeverve, félig ájultan is jól mutat a képernyőn.

A legnagyobb név egyértelműen Peter Dinklage, akit már a 20020-es Állomásfőnök óta különös elfogultsággal kezelek. Azért azt remélem, hogy Roman Lunyov megformálása nem a felső polcra kerül majd amikor a szerepeit rendezgeti egy nyugodt téli estén. Érteni vélem a törpesége és a nagymenősége közt feszülő ellentétet, de ez a kártya elég bénán lett kijátszva. Számomra egyáltalán nem derült ki, hogy miért is kellene tartani egy szigorúan, vagy épp szomorúan néző kisnövésű embertől, aki turmixot szopogat, és egy megkötözött nőt sem tud rendesen megverni. Vajon hogyan küzdötte fel magát az orosz maffia tetejére?! Amikor a többiek nem figyeltek, elvágta az achillesüket? Rejtély. Mint ahogy az is titok marad, hogy miért nem fejezték be ezt az egész filmet a 15. percben. Ott volt az a pillanat, amikor kiderült, hogy a gondozás alá vont Jennifer Peterson (Dianne Wiest) valójában nem az a kissé szenilis ámde gazdag célpont, akire a rúzzsal, túltolt alapozóval és szexi fehérneműkkel felszerelkezett svindlereknek rá kellett volna ugrani. Kiderült, hogy a másik oldalon egy a kegyetlenségéről ismert bűnbanda túlélt tagjai állnak. Ehhez képest nem az történik, hogy a lehető leghamarabb fejbe lövik Frant, ezzel mintegy motiválva Marla Grayt az alkura, hanem elkezdődik egy néha bohózatba illő kergetőzés, hajsza, csiki-csuki a korántsem egyenlően felvértezett felek között.

Ismerem a mesét Dávidról és Góliátról, de itt első pillantásra Góliát idősebb bátyja ás Dávid talpára ragadt félig döglött hangya komikus harcát láthatjuk majdnem egy órán keresztül. Van egy szórakoztató alapsztori, ehhez mérten megfelelően jó színészi gárda, szemmel láthatóan nagy költségvetés, de az végeredmény mégis egy Johnny English folytatásnak tűnik. Az ilyen típusú crossoverek hibájába esett a film, tehát akciónak nem elég izgalmas, vígjátéknak nem elég vicces. Mire elkezdenél izgulni, elröhögöd magad, de a poén aztán nem sül el, és ez így megy egészen a végéig, ahol beköszön egy kis csavarocska, ami némileg feljebb húzza az összképet.

Összességében így sem tudok haragudni rá, mert szombat estére nem volt ennél konkrétabb tervem az életben. Nagy előnye, hogy egyaránt meg tudta nézni a kiskorú lányom és a nyugdíjas korú édesanyám, majd mindketten úgy álltak fel, hogy volt kit utálni, volt kiért szorítani, és mire eljött a desszert ideje, már a tanulságok megbeszélésén is túlestünk.

https://www.netflix.com/hu/title/81350429