Gondolatkarantén

          Sanyarú sorsom ma reggel hétkor már a kerületi SZTK elé vezérelt. Bocsánat, előrelátó voltam és 06.45-re érkeztem. Gondoltam megkérdezem hova is kell mennem pontosan, ha be kell jelentkeznem, akkor lesz még rá pár percem. Szánalmas, de az az igazság, hogy én már ettől is büszke voltam magamra, de úgy látszik, hogy 2020 nem engedi az ilyen felszabadult pillanatokat

            Kb. huszadiknak álltam be a sorba. Abba a sorba, ami azért torlódott fel, mert a bejáratnál egy kérdőívet kellett kitölteni, a két ajtó között egy kötelező kézfertőtlenítés, majd bent lázmérés. Most bele sem mennék abba, hogy mennyire tartom hatékonynak a lázmérést, amikor az emberek többsége már sapkában érkezik. Hogy ugyanazzal a három tollal töltjük ki mindannyian a kérdőíveket, hogy sorban állás közben egymás sarkára lépünk, amikor még alig 1-2 emberen van maszk és senki nem tartja be az 1.5 métert. Hagyjuk is. Szabály. Ez van, csináljuk meg.

           Az már kicsit jobban bosszant, hogy a kérdőívek egy papírdobozban vannak, egy bazi nagy kővel lesúlyozva, nehogy elvigye a szél. Bent két biztonsági őr és két nővér (vagy legalábbis valamilyen köpenyben álldogáló hölgy) vár, akik bármilyen kérdésre olyan bunkó módon válaszolnak, hogy az életről is lejössz tőle. Elhiszem, hogy idegesek, mert a betérők többsége is tajparaszt, de ebben a munkakörben illik egy kicsit szenzitívebbnek lenni, illetve senki sem tiltja meg nekik, hogy használják az eszüket és némileg hatékonyabban szervezzék meg a bejutást. Ha már ez a szabály. Talán érdemes lenne egy kollégának eleve kint állnia és a nagyérdeműt tájékoztatni, hogyan is megy ez az egész. Lehet, hogy valaki kimehetne egy felíró táblával és a legidősebbeknek felvehetné az adatait, így csak egy aláírás kellene a végére. Amúgy a kérdőív is nagy ötlet, mert a COVID-dal kapcsolatos kérdésekre nyilván mindenki a NEM oszlop összes elemét bekarikázza, hiszen be akar jutni. Kb. annyi értelme van, mint a reptéren megkérdezni, hogy van-e önnél bomba, vagy lőfegyver… De szabály, csináljuk meg. Esetleg ki lehetne jelölni kordonnal, hogy merre kanyarogjon a sor, így kevesebb lenne a vita és jobb idegállapotban érnék el az első csekkpontot a rendelőbe látogató szerencsétlenek. Így bent nem az lenne az első, hogy nekiesnek a szabályt betartani akaró dolgozóknak, akik cserébe leüvöltik a fejüket.

            Ami ezeknél a hülyeségeknél sokkal jobban fáj, az a kezelésre váró / vágyó társaim otrombasága. A végtelen tuskóság, rosszindulat, türelmetlenség, ostobaság, amivel egy ilyen sorban találkozhatsz, a legmérgezőbb dolog a héten. Minden másra ott a cián. Az idős hölgyek kackiás bajsza alatt elmormogott „kurvanyád”, a felháborodott tekintetek, a felesleges lökdösődés, az odavakkantott szavak, a fájóan éles könyökök döfködése, az orrod elől elhalászott toll mind-mind azt üzeni, hogy nincs itt helyed, dögöltél volna meg, takarodj innen haza.

            Most még jól esne egy kiadós nyuggerezés, mert a tömeg 90 %-a természetesen 65 év feletti, de felesleges és igazságtalan is lenne egyben. Az én édesanyám is nyugdíjas, mégsem ilyen. Soha nem is volt. Kicsit értetlenkedne, mi ez a tumultus, de soha nem lökne félre, nem taposna át rajtad, hogy előbb bejusson. Ezért- IS- szeretem! Ezek az emberek meg nem attól lettek gonosz vén banyák és öreg fószerek, mert megöregedtek. Ilyenek voltak ezek fiatalon is…

A kép:

https://www.facebook.com/205253883356456/photos/a.205254116689766/205254086689769